Egyik alkotásomról

Chandrasekhar határ

Időnként megkérdezik – miről szól, mit ábrázol ez az alkotás. Én is utólag értettem meg, mit akar mondani számomra, mert keresem a mintázatot – erővonalak mentén haladva, – csak közvetítő vagyok. Aki megtisztel, hogy megnézi és gondolkozik rajta – valamilyen kép kialakul benne már legalább annyit tud a műről, mint én.

Ami az ornamentumot illeti: számomra úgy tűnik, mintha két különböző térbeli forma állna egymás mellett. Egy férfi atribútumokat hordozó és egy női. A férfi esőernyőt tart a nő fölé, így állnak a buszmegállóban.

természetes kő, síremlékek, szobrok

Lehet, hogy mindenkinek jobb, hogyha nem magyarázom a címet, de kivételesen megteszem:

Miért e cím? Mindig rajongtam a természettudományokért. Csodálom azon embereket, akik valamilyen mintázatot vesznek észre az entrópikusnak tűnő világban. Például Susskindnek beugrott vízvezeték szerelés közben (mivel ez volt akkor a foglalkozása, egy ideje prof a Stanfordon) – a hologram elmélet, amivel fel lehetne oldani a fekete lyuk paradoxonát, mert, hogy sérül az információ megmaradás elve – az eseményhorizonton túlról nem jön ki semmi. (Habár a semmi is – vákuum – szubatomi részecskék fluktuációja, ma már a Hawking sugárzás az elfogadott feloldás.)

Átvitt értelmű, beszédes cím. Az alkotás készítése idején épp mélyebben próbáltam megérteni a kvantum fizika rejtelmeit, nagyon magas szintű matematika tudást ígényel, ezért csak filozófiai szinten tudom magamba építeni. A Chandrasekhar határról így ír Cox és Forshaw a Kvantum világegyetem című könyvében: “Bizonyosan nem mondható hasznosnak, de minden kétséget kizáróan az emberi elme egyik legnagyszerűbb sikere.

természetes kő, síremlékek, szobrok
természetes kő, síremlékek, szobrok

A relativitáselmélet, a kvantummechanika és megfontolt matematikai érvelések felhasználásával helyesen határozta meg egy, a kizárási elv segítségével saját gravitációs terének ellenszegülni képes anyaghalmaz lehetséges maximális tömegét.

„Csak én fűzöm hozzá, hogy ez az a tömeghatár (1,4 naptömeg), ami alatt egy csillag fehér törpe lesz a halála után, fölötte szupernóva, ami beragyoja a világmindenséget és végeredményképpen létrejönnek azon elemek, amiből kialakul az élet, azaz valójában mi is csillagporból vagyunk.”